Egy férfi, egy nő, egy történet... három film.

Bátor, lángoló álmok, egyetlen romantikus bécsi éjszaka...

Kilenc évvel később megkopott remények, átlapozott kliséhalmok alól pislogó szerelmesek várják egymástól a megváltást Párizsban...

Tíz év házasság után pedig a hétköznapok harcaiban ejtett sebek, a megvalósult álom által benyújtott számlák mocsarát kellene túlragyognia annak a titokzatos, mágikus köteléknek Görögországban.

A három filmet Linklater "realtime" forgatta, a szereplők a történettel (velünk) öregszenek, ami drámaian aláhúzza a egész mű életszagúságát. Ó, igen, mert itt nem nyálas love storyt kapunk, hanem pergó dialógusokat, őrjítően hosszú, vágatlan jeleneteket, a kíméletlen, de azért valahol, mélyen, szívmelengető valóságot a férfi és a nő kapcsolatáról.
Az első rész nekem olyan volt, mint egy gyomros, a második egy hatalmas tarkón vágás (szívlapáttal), a harmadik pedig szíven szúrt, azt hiszem.
Julie Delpy gyönyörű, Ethan Hawke szimpatikus, a szép helyszínek elegánsan a háttérben maradnak, amitől mi, nézők valamiért még inkább jelen vagyunk.

Mottó: "I like to feel his eyes on me when I look away."

Ugorj neki, ha: voltál, vagy, vagy leszel szerelmes valaha

Óvatosan állj bele, ha: öngyilkosságra hajlamos szingli vagy