Egy gyönyörű lány összezúzott teste egy párizsi járdán. Huszonkét éves volt, Jeanne-nak hívták. A méhében halott magzat. Egy kislányt is árván hagyott valahol a messzeségben. Vallásos családból származó, tiszta szívű, bukott angyal volt, akit érdekelt a művészet, és a homlokába hulló, sötétszőke hajfürtjei miatt Kókuszdiónak becézték a diáktársai. Öngyilkos lett, mert nem tudott tovább élni a szerelme nélkül.

  Mert volt az a Modi nevű srác… A párizsi iskola első évfolyamának bohóca és különce. Egy jóképű, fekete szemű, borzas livornói fiú, aki szerette a bort, a hasist, a nőket és a halál árnyékából imádta az életet. Alkotott és rombolt, rendületlenül kereste az igazságot és a tiszta formákat.

  Nem állt be Pablóék népszerű csapatába, kevés, de hűséges barátja volt. Kockás inget és kordbársony öltönyt hordott. Rajongott Dantéért, és mikor végképp le volt égve, rajzzal fizetett a vendéglősnek. Egy ideig szobrász szeretett volna lenni, s éjjel osont követ lopni a közeli építkezésekről.

  Könnyen dühbe gurult, nemegyszer találta magát a rendőrőrsön utcai randalírozásai után. Rémesen durva tudott lenni a nőkkel, ők mégis rendre elaléltak, ha rájuk szegeződött az a baljósan izzó tekintet, mert a fiú olyan meggyőzően tudta mondani:

-Komolyan!

Távol tartotta magát a szerelemtől, rettegett a láncaitól, mégis utolérte a végzete.

Háromszor is.

  Volt egy modell lány, talán Therése, talán Suzanne, aki őrült szenvedéllyel vadászott az ő mesterére, minden vágya volt, hogy a gyereket szülhessen egy igazán nagy embernek. Makacs montparnasse-i pletykák szerint sikerrel járt, de az ifjú apa tudni sem akart az ügyről.

  A férfi teste után a szellemét hódították meg: a háború idején az életébe röppent a saját Beatricéje. A múzsa, a mentor, a démon, akivel megjárhatta a mennyet, de poklot is, akivel felváltva ütötték és csókolták egymást. A nő, aki kioldotta a művész szárnyait, aztán szabadon engedte, hogy használhassa őket.

  Modi pedig annyi útkeresés és magányos harc után végül néhány év alatt életművet hozott létre. Saját útat törve, merészen szembe haladva a korszellemmel és a kubista divattal. Hattyúnyakú, stilizált alakok, bátran, „pornográf” stílusban megfestett aktok, etruszk és afrikai hatások, és nők, nők, korlátlan mennyiségben. De valódi szemet csak az kaphatott, akinek a festő megismerte a lelkét...

   Ahogy Modiét is magával ragadta egy szelíd, jó házból való, a halálban is hűséges, copfos lány, aki egyetlen mosolyával levette a lábáról a Rotonde-ban a tejeskávéja fölött.
   A tűz meg a víz. A jin és a jang.
   A festő pedig rohamtempóban szeretett, alkotott és élt. Sietnie kellett, ekkor már véres pecséteket hagyott a zsebkendő vásznán a halál.
   Az út legvégén akad egy-két méltatója, de a szegények kórházában halt meg. Utolsó delíriumában Itáliát emlegette.
   Amedeo Modigliani harmincöt évet élt.

Könyv: André Salmon - Modigliani szenvedélyes élete

Film: Modigliani

Művei: http://www.modigliani-foundation.org/